instead of thinking about what you're missing, try thinking about what you have that everyone else is missing
tanulj. most ezt.
erre igazán sok dologból tudok következtetni.
- annyira fáztam, h bementem a szoláriumba
- mikor 7kor végeztem az egyetemen a filmvetítéssel, már nagyon sötét volt mindenfelé
- a bőröm kezdi megsínyleni az időjárást - kezdődik a téli vakaródzás; krémezés ezerrel reggel-este
- rámjött a mormota-aludhatnék: alig bírom nyitva tartani a szemem, helytől, időtől, eseménytől függetlenül
tények az elmúlt időszakból:
- ha valamiről tudom, h az nekem nem jó, hiába győzöm meg magam róla, h az nekem mégiscsak jó, attól az még nemjó.
- Castle viszont jó. nagyon jó. (Nathan Fillion is jó. azt még nem tudom, h a Firefly jó vagy nemjó, de megmondom hamarosan)
- kismacska az élettérben általában jó. amikor megőrül, akkor nagyon nemjó.
- sorozatszezon visszatért: nagyon-nagyon jó. Shelbot, House újabban szintén nagyon jó. Californication-( és Hank Moody-)hiány NAGYON nemjó.
- filmes kurzus, amit nem vettem fel végül szintén nagyon jó. a tény, h nem vettem fel, nagyon nemjó.
hát mára ennyi.
holnap költözünk, apám meg bevágta a durcis 10évest. vagy nem érti, vagy csak nem akarja érteni, vagy én már nem tudom, mi van, de hiába mondjuk neki, h ideje lenne átköltöznie neki is, ő inkább itthon akar lenni egyedül, ki tudja meddig mostantól az üres 200m2-es házban; egyedül a gép előtt, egyedül enni, egyedül élni. értem én, h nehéz neki ez az egész, értem én, h nem akar még jobban kiszolgáltatottá válni, de azt nem értem, miért nem tud abba az egyszerű dologba belegondolni, h ezzel mit tesz velünk. felfogtam én, h ő meg akar halni, de ha neadjisten' történik vele holnap, holnapután valami, amikor egyedül van itthon, sehol senki, aki segíteni tudna, akár csak ránézne egy nap kétszer-háromszor, akkor azzal ÉN h fogok elszámolni? miért kell ezt a terhet is a mi nyakunkba tenni, mikor van annyi minden más - bőséges - stresszfaktor az életünkben; ha már sajnálja magát - teljes joggal -, akkor miért nem képes arra, h ezt úgy tegye, h közben minket nem tesz tönkre teljesen lelkileg...?! csodálatos lesz úgy kezdeni az "új életem", h közben folyamatosan ott lebeg fölöttem az árnyék, h vajon ő h van, vajon él-e még, van-e mit ennie - egyáltalán evett-e már aznap, mert ha nem teszem elé, nem szólok rá, képes fél napig nem enni semmit -, és egyébként is, miért nekem, nekünk kell ezt az egészet magunkra venni...?! dühös vagyok rá, és tehetetlen vagyok, és ettől csak még dühösebb, ingerültebb, pont azokkal, akik kra nem tehetnek az egészről.
what a beautiful day, what a beautiful life. thank you, i'm so happy now.
találkoztam végre Nudlival, odaadtam egy csomó ruhát, kaptam gyönyörű virágot (köszikösziköszi mégegyszer, ennél szebb kitűzőm még sosem volt); visszavittem könyveket; megegyeztünk a főbérlővel; boldogság van, holdvilágnál napsütés meg minden, ami kell. (előre félek a holnaptól, ma büntetendően jól éreztem magam, ezért megtorlás jár... az biztos... )
kurvára nem akarok esztétika szakirányos hallgató lenni esztétika minorral. jesszus. ez Isi büntetése, ebben 100%ig biztos vagyok. hétfőn - négy végigmelózott nap után - mehetek a TO-ra, h megint lehülyézzenek és elmagyarázzák, h miért nem gondoltam rá előtte, stb-stb. na persze bmeg. mert akkor még biztos voltam benne, h meg tudom csinálni a félévet úgy, ahogy terveztem. akkor kra nem lennék most ebben a szarban. nyakig. na jó, nem is csak nyakig. kb. a szemgolyóimig. éljeeeen.
holnap még egy kicsit szusszanok, aztán jön 4 nap kőkeménység. cserébe augusztusban már elvileg nem megyek dolgozni.
felvettem pár órát, meglátjuk, lesz-e kedvem többet; bár ha őszinte vagyok, ezt is elég lesz teljesíteni, megint 4 filmes kurzus, sok-sok megnézendő filmmel. mióta vége a vizsgaidőszaknak, alig néztem egy-kettőt, azok is inkább aktuális mozifilmek voltak; de legalább szakirodalmat olvasok, most éppen a Hetedik művészetet - és szívetmelengetően jó érzés, h az eddig elolvasott 4-5 fejezetben minden ismerős, tanult, megjegyzett dolog... jó, h végre így 6 évvel az érettségi után eljutottam odáig, h tényleg olyasmivel töltöm az időmet, ami érdekel. az egyetlen negatívum, h képtelen vagyok bármiféle perspektívát belelátni ebbe az egészbe, de végülis fiatal vagyok, van munkám, életemszerelme, és bár minden nap belémrúg valaki - általában egyvalaki -, attól még mindig mosolyogva kelek reggel és általában úgy is fekszem le.
ma jó volt kicsit Danival találkozni, beszélgetni, és basszameg, ugyan augusztus 18. van, úgy, h mellette idén még nem voltam vízparton, nemh nyaralni nem; de jövő héten akkor is szétrúgjuk a ház oldalát, akkor is jó lesz nekünk; lazulás-pihenés is lesz még az egyetem előtt. muszáj, mert begolyózok.
albérlet még nincs; kicsit pihentetjük a dolgokat, de tervek azok vannak ezerrel, és kitartás is, meg akarás is mellé. és bár néha itt is bevillan egy-két jó mélyre temetett dolog, azért igyekszem nem tudomást venni róluk. vagy ha mégis, hát jól elbújok a leltár mögé /(c) by Bence/; aztán nagy levegőt veszek, mielőtt kinéznék, és folytatok mindent ott, ahol abbahagytam. mert előbb v utóbb minden változik vagy végleg elsikkad, és bár tudom, h januárban jön majd az új évad, és mindaz, amit hankmoody iránt érzek, sosem fog igazán megváltozni, az élet megy tovább. persze volt időszak, amikor karen akartam lenni...